Nyúl Gyula
Nyúl Gyula (Bp., 1904. febr. 26. – Bp., 1960. ápr. 15.): vegyész- és közgazdasági mérnök, a kémiai tudományok kandidátusa (1952). Oklevelet a bp.-i tudományegy.-en szerzett. 1930-tól a bp.-i tudományegy.-en Buchböck Gusztáv mellett volt gyakornok; 1932-től a műegy.-en Varga József irányításával a kémiai technológiai tanszéken dolgozott. A tüzelőszerek, főleg a cseppfolyós motorhajtó anyagok gyártástechnológiájával foglalkozott, majd a lispei, a felső-bihar vm.-i kőolaj és a derna-tatarosi olajos homok feldolgozását végző tanszéki munkát irányította. 1939-től adjunktus a bp.-i műszaki egy.-en. 1940-ben Az ásványolaj feldolgozása tárgykörből magántanárrá habilitálták. Közben az 1930-ban létesített Ásványolaj Nyilvántartási Iroda irányítója és vezetője volt. 1950-től haláláig a Magy. Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézetben az Ásványolaj technológiai Osztályvezetőjeként a kőolaj-feldolgozás csaknem minden kérdésével foglalkozott. Kutatta a motorhajtóanyagok és kenőolajak előállítását és kémiai összetételét. Részt vett több gyár kutatási tervének kidolgozásában, pl. a Répcelak mellett talált széndioxid-előfordulás szennyeződéseinek eltávolításában, szelektív oldószeres paraffintalanításában. Kiemelkedő eredményeket ért el a nagylengyeli kőolaj feldolgozása és a bitumengyártás területén. A m. műszaki nyelv jeles művelője volt. Számos szakközleménye jelent meg. – F. m. Kémiai technológia (I., Varga Józseffel, Bp., 1943); Kenőolajok technológiája (Bp., 1943); A lepárlás elmélete és technológiája az ásványolajiparban (Bp., 1952); Desztilláció (Bp., 1955); Újabb lepárló eljárások és berendezések (Bp., 1956).
