O. Nagy Gábor, Otrokocsi Nagy
O. Nagy Gábor, Otrokocsi Nagy (Debrecen, 1915. jún. 6. – Bp., 1973. máj. 4.): nyelvész, tanár, a nyelvtudományok kandidátusa (1966). A debreceni egy. m.–német szakán 1937-ben doktorált, középisk.-i tanári oklevelet szerzett (1938). 1939-ben kinevezték a debreceni egy. m. irodalomtörténeti intézetébe fizetés nélküli tanársegédnek. 1940 tavaszától másfél évig Hódmezővásárhelyen, majd a Debreceni Ref. Kollégium Gimn.-ában tanított. 1952. ápr.-tól haláláig az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa, ill. osztályvezetője volt. 1968-ban három hónapig előadásokat tartott a göttingai egy.-en. Az 1940-es évek végéig irodalmi olvasókönyveket szerk., később lexikológiával és lexikográfiával foglalkozott. Főleg frazeológiai kutatásaival, szólásmagyarázataival, szótörténeti tárgyú cikkeivel, ill. a szótárírás és a jelentéstan, ezen belül a szinonimika elméleti kérdéseit taglaló tanulmányaival szerzett érdemeket. Autóbaleset áldozata lett. – F. m. A magyar irodalmi gótika problematikájához (Debrecen, 1939); Hozzászólás Országh László A magyar szókészlet szótári feldolgozásának kérdései c. előadásához (MTA I. Oszt. Közl., 1954); A jövevényszólások kérdéséhez (Magy. Nyelvőr, 1955); A szinonimák világa (Magyar nyelvhelyesség, szerk. Deme László és Köves Béla, Bp., 1957); Mi fán terem? (Bp., 1957); Egy új magyar szólás- és közmondásgyűjteményről (Magy. Nyelvőr, 1964); Részletek egy szólásmagyarázó szótárból (Magy. Nyelvőr, 1965); Magyar szólások és közmondások (Bp., 1966); A lexikográfia viszonya a lexikológiához (Magy. Nyelv, 1969); A magyar nyelv értelmező szótára (I–VII., Bp., 1959–1962, egyik szerk.-je); Magyar szinonimaszótár (Bp., 1978; posztumusz mű, Ruzsiczky Éva fejezte be). – Irod. Tamás Lajos–Szathmári István: Búcsú O. N. G.-tól (Magy. Nyelv, 1973); Kovalovszky Miklós–Lőrincze Lajos: O. N. G. 1915–1973 (Magy. Nyelvőr, 1973); Martinkó András: O. N. G. (Irod. tört. Közl., 1973).
