Oláh Gábor
Oláh Gábor (Debrecen, 1881. jan. 17. – Debrecen, 1942. jún. 23.): író, költő, újságíró, tanár. Tanári oklevelét a bp.-i egy. bölcsészkarán szerezte meg 1905-ban. Négyesy László stílusgyakorlatain kötött barátságot Babits Mihállyal, Juhász Gyulával és Kosztolányi Dezsővel. Visszatért Debrecenbe, a kollégium könyvtárában kapott állást; emellett mint segédtanár működött a ref. kollégiumban. 1908-ban Párizsban járt: Útjáról s Adyval való kinti találkozásáról Keletiek nyugaton (1908) c. útirajzában számolt be. Négy társával (Baja Mihály, Gulyás József, Gyökössy József és Madai Gyula) együtt megalapította a Bokréta irodalmi társaságot, és verseikből Bokréta címmel antológiát adtak ki (1902, 1904, 1908). 1913-tól a debreceni általános főreálisk. tanára volt. Noha művészileg közel állt a Nyugat-mozgalomhoz, mégis elzárkózott tőlük, s hagyta, hogy Rákosi Jenő szembefordítsa velük. Az 1918. évi polgári demokratikus forradalom idején azonban már a Károlyi-párt híveként lépett fel. 1932-ben megjelent Pokol c. verseskötete miatt bíróság elé állították és azután 1941-ben nyugalomba vonult. 1910-től tagja volt a Petőfi Társ: nak. – F. m. Versek: Sámson (Bp., 1908); Az élet lobogója alatt (Bp., 1908); Gondolatok felhőfutása (Bp., 1909); Laura fátyola (Bp., 1918); Kiáltó szó a pusztában (Bp., 1931); Válogatott költemények (Kiss Tamás, Tóth Endre, Durkó Mátyás előszavával, jegyzeteivel, Debrecen, 1957). Regények: Szegény magyarok (Bp., 1914); Deák György (Bp., 1919); Léda hattyúja (Bp., 1922); Szárnyas ember (Bp., 1930); Új evangélium (Bp., 1931); Heten vagyunk (Bp., 1943). Tanulmányok: Csokonai és a latin költők (Bp., 1904); A debreceni nyelvjárás (Bp., 1906); Petőfi képzelete (Bp., 1909); Írói arcképek (Bp., 1910); Költők és írók (Debrecen, 1932). – Irod. Ady Endre: Nyugat (1909); Móricz Zsigmond: Nyugat (1925); Juhász Géza: Debreceni Szemle (1929); Nagy András: O. G. (Debrecen – Bp., 1933); Kardos László: Vázlatok, esszék, kritikák (Bp., 1959); Harsányi Zoltán: Legkedvesebb tanárom: O. G. (Köznevelés, 1964., 5. sz.). – Szi. Gulyás Pál: O. G. – hoz (vers).
