Ormay Imre
Ormay Imre (Bp., 1902. júl. 8. – Bp., 1979. szept. 22.): zenei író, műfordító. Tanulmányait 1913-tól 1920-ig Bp.-en (hegedű) végezte, 1925-ben közgazdaságtudományi diplomát szerzett; 1925-29 között Bécsben tanult (ének, zeneelmélet) Helene Reich Holecsek, Richard Stöhr tanároknál. 1931-38-ban újságíró volt különböző lapoknál; 1938-49-ben állami szolgálatban miniszteri és könyvtári tisztviselő, tudományos kutató. 1955-68 között a Zeneműkiadó Vállalat lektora, majd vezetője, 1963-tól főszerk.-je. 1968-tól nyugdíjas. Zenei könyveket fordított németről m.-ra és m.-ról németre. Rádióelőadásokat is tartott. Regényeket írt. – M. Bejelentőlap (regény, Bp., 1941); Felesleges emberek (regény, Bp., 1942); Balatoni rapszódia (regény, Bp., 1943); Megbukott zenekritikák (Bp., 1958, 1963, Lipcsében németül is); Botrány az operában (Bp., 1960; Lipcsében németül, Prágában cseh nyelven két kiadásban); Újjáéledt muzsika (Bp., 1964); Paganini életének krónikája (Bp., 1966; németül is); Beethoven budai utazása (Bp., 1969); A gróf a vízbe fúl (r., Bp., 1971).
