Ortvay Tivadar, 1875-ig Ortmayr
Ortvay Tivadar, 1875-ig Ortmayr (Csíklovabánya, 1843. nov. 19. – Bp., 1916. júl. 8.): apát, történész, régész, az MTA tagja (l. 1875, r. 1905). Teológiai tanulmányait Temesvárt végezte. Előbb több helyen lelkész, majd lugosi gimn. tanár. Közben egy.-i magántanári képesítést is nyert. 1873- tól az MNM régiségtárának segédőre, 1875-ben a pozsonyi jogak. r. tanára, 1892-ben pápai kamarás, 1900-ban csanádi apát lett. Széles körű, eredeti kutatásokon alapuló történelmi és archeológiai munkásságot fejtett ki. – F. m. Magyarország régi vízrajza a XIII-dik század végéig (I – II., Bp., 1882); Összehasonlító vizsgálatok a hazai és észak- európai prehistorikus kőeszközök eredete cs régisége körül (I – II., Bp., 1885); Magyarország egyházi földleírása a XIV. sz. elején (I – III., Bp., 1891 – 92); Pozsony város története (I – IV., Pozsony, 1892 – 1913); Temes vármegye és Temesvár város története (Bp., 1896 – 1914). Mária, II. Lajos magyar király neje (Bp., 1914. Az MTA 1916-ban a Marczibányi-mellékjutalommal tüntette ki.) – Irod. Márki Sándor: Emlékbeszéd O. T.-ról (Bp., 1916); Szentkláray Jenő: O. T. r. tag emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1922); Márki Sándor: Emlékbeszéd O. T.-ról (Bp., 1923).
