Ottó Ferenc
Ottó Ferenc (Valkó, 1904. okt. 26. – Gödöllő, 1976. nov. 19.): zeneszerző. Milánóban Alfiero Areccónál (1924-26), majd 1931-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk.-n Kodály Zoltánnál tanult. A Budai Dalárda, a Palestrina Kórus és az egyetemi énekkar tagjaként eljutott a skandináv államokba, Németo.-ba, Olaszo.-ba, Lengyelo.-ba, az USA-ba (1937). A 30-as években komponálta 3 dal Balassi Bálint verseire és József Attila versére Altató c. művét. Tanulmányt írt Bartók Béla a Cantata Profana tükrében címmel (Bp., 1936). Nyírő József szövegére írt operát: Júlia szép leány (bem. Operaház, 1939). A II. világháborúban amerikai fogságba esett Franciao.-ban, 1946-ban tért haza. Dolgozott Magyar Bacchus c. színpadi művén, majd elkészítette a Zöld Ilona és a Magyar Bacchus szviteket. 1949-ben a népi demokrácia elleni szervezkedés vádjával életfogytiglani fegyházra ítélték, 1956. aug. 17-én amnesztiávai szabadult. A Zeneműkiadó közreadta több dalát, valamint Fúvósötösét. – M. Favágó (József Attila szövegére, férfikarra, 1936, vegyeskari átirat, 1937); Két pasztorál orgonára (1938); Három fantázia régi magyar egyházi népénekekre (orgonamű, 1939); Aratónap (kantáta Illyés Gyula költeménye alapján, 1940); Lengyel millenniumi mise (1965); Karácsonyi pasztorál (1967); Három magyar mise (1967, 1970, 1971); In memoriam Z. Kodály (kürtszóló, bem. New York, 1971); Magyar Miatyánk (bem. Bp., 1972); Rákóczi-oratórium (1974) stb.
