Ősz Ferenc
Ősz Ferenc (Bp., 1930. nov. 10. – Bp., 1975. febr. 5.): újságíró, humorista. A bp.-i tudományegy. m.–történelem szakán két évet végzett. Tisztviselő, majd katona, 1951–54-ben a honvédség lapjainak munkatársa. Egerben a Heves m.-i Kultúrház művészeti vezetője, később ig.-ja, s a Heves Megyei Népújság munkatársa (1954–56; 1957–59), közben segédmunkás volt a Fővárosi Autóbuszüzemnél (1956). 1959–60-ban tisztviselőként dolgozott a Központi Statisztikai Hivatalban. 1961–64-ben a Dunaújvárosi Hírlap munkatársa, 1964–68-ban a Pest Megyei Hírlap rovatvezetője, majd 1969–75-ben a Lúdas Matyi belső munkatársa volt. Rádiós és televíziós fellépései révén országos népszerűségre tett szert. Írta és konferálta a Halló, itt Budapest (Kamara Varieté, 1972–73), A hosszú ősz (1973) c. műsort, fellépett a Kicsoda, micsoda badarkochba c. számban (Soós Andrással, Mikroszkóp Színpad, 1973). – M. Négyes találat. Kabarétréfák, egyfelvonásosok, monológok (Bp., 1960); Szurka piszka. Szocialista kabaré (Jelenetek Boross Elemérrel stb., Bp., 1964); „… és mit fizetnek? (szatirikus revü, előadta az Universitas együttes, 1965); „Hogy mik vogmuc” (történelmi minirevü, a KPVDSZ együttes Andaxinpad előadásában, 1968); Humor áll a házhoz (színjáték, Bp., 1973); Rádiókabaré (válogatás a rádió Kabarészínházának műsorából, Bp., 1975); Archimédész a rubrikán (válogatott humoreszkek, posztumusz, Bp., 1976); Der gespaltene Direktor (gyűjtemény, Berlin, 1977). – Irod. Meghalt Ő. F. (nekrológ, Magy. Nemzet, Népszabadság, Népszava, Magy. Hírlap, 1975. febr. 6.); Búcsú Ő. F.-től (Ludas Matyi, 1975. febr. 13.).
