Őz Pál
Őz Pál (Pápa, 1766 körül – Buda, 1795. jún. 2.): a magyar jakobinus mozgalom részvevője, ügyvéd. Előbb a jozefinista reformok, majd a polgári átalakulás híve. A m. jakobinus mozgalomban való részvételéért 1794-ben letartóztatták. A bíróság előtt is bátran kiállt a polgári átalakulás és a köztársasági eszmék mellett és hangoztatta a jobbágyok felszabadításának szükséges voltát. Ezért – bár a mozgalomban nem volt vezető szerepe – halálra ítélték és a Vérmezőn lefejezték. Kéziratait a m. jakobinusok iratai (I – III., Kiadta Benda Kálmán, Bp., 1952 – 57) c. munka tartalmazza. Naplója az 1790 – 91. évi ogy.-ről Diarium Diaetale címmel az OSZK tulajdonában van. – Irod. Bartucz Lajos: A magyar jakobinusok exhumálása (A magyar jakobinusok emlékezete, Bp., 1919); Eckhardt Sándor: A francia forradalom eszméi Magyarországon (Bp., 1924); Degré Alajos: Ő. P. szerepe a magyar jakobinus mozgalomban (Állam és Jog. 1953. 3. sz.); Benda Kálmán: A magyar jakobinus mozgalom története (Bp., 1957).
