Paál Ferenc
Paál Ferenc (Győr, 1904. júl. 20. – Bp., 1969. júl. 11.): író, újságíró. Pályáját diákkorában a bécsi Keleti Ak. hallgatójaként kezdte: különböző m. emigráns újságokba írt cikkeket. A freudizmus hatása alatt írta Merengők c. regényét (Bécs, 1925). Hamu alatt c. regénye (Bécs, 1929) a bécsi m. emigráció életéről szól. A harmincas években Csehszlovákiában élt, ahol előbb bécsi tudósítója, majd szerk.-je volt a pozsonyi Reggel c. napilapnak (1928–34), utóbb a Prágai Magyar Hírlapnak. 1944-ben részt vett az ellenállási mozgalomban, elfogták és Mauthausenbe deportálták. Hazatérése után a Politika c. hetilap társszerk.-je, a Kis Újság (1948–50) és a Független Magyarország (1950–52) főmunkatársa volt. 1952–1966 között a Magyar Nemzet külpolitikai rovatvezetője, később szerk. bizottsági tagja. 1966-tól haláláig az általa alapított Budapester Rundschau c. német nyelvű hetilap főszerk.-je volt. – M. Lenn (r., Wien–Bp., 1928); A menekülő pénz (r., Wien–Bp., 1929); A szlávok Európában (Prága, 1930); A szabadság útján. Széchenyi, Kossuth és Deák Magyarországa (Bp., 1939): Háború vagy béke? (Bp., 1958); Füst és hamu (kisr., Bp., 1960); Egy nemzet születése (a Risorgimento eszméi és alakjai; Bp., 1961); Zsákutca (színmű, bem. Szegedi Nemzeti Színház, 1960); Ausztria (Bp., 1965). – Irod. Barta Lajos: A vidéki város irodalmi halála és feltámadása (Nyugat, 1929); Fábry Zoltán: P. F. (Korunk, 1929); Szántó György: P. F. (Erdélyi Helikon, 1930); Ungvári Tamás: Meghalt P. F. (Magy. Nemzet, 1969. júl. 12.); Rapcsányi Károly: Halálos párhuzam (Élet és Irod., 1969. 29. sz.).
