Padányi-Gulyás Béla
Padányi-Gulyás Béla (Técső, Máramaros vm., 1903. aug. 2. – Genf, 1988. dec. 23.): földbirtokos, kisgazdapárti politikus, történész. Egy.-i tanulmányait a bp.-i tudományegy. bölcsészkarán történelem-földrajz szakon végezte (1921-26). Ösztöndíjas a bécsi és a berlini Collegium Hungaricumban, tanulmányokat folytatott a római Magyar Intézetben. 1928-tól az IBUSZ tisztviselője, 1939 őszétől 1941 ápr.-áig Kárpátalja idegenforgalmi kormánybiztosa. Közben (1934-től) a felesége által örökölt 747 ha földön gazdálkodott. Egyetemista korától az általa megalakított M. Diákkülügyi Bizottság tagja; végiglátogatta a nyugati egyetemeket. 1931-től volt tagja a Független Kisgazdapártnak; a Független Kisgazda c. lap belső munkatársa; 1935-1940 között a párt egyik Tolna vm.-i szervezője. A II. világháború idején katona. Részt vett a németellenes ellenállási mozgalomban. 1945. nov. 4-től 1947. júl. 25-ig ngy.-i képviselő. 1946. febr. 1-től a Tolna megyei Hírlap főszerkesztője. 1946 nyarától az FKgP külügyi osztályának vezetője; 1947. jún. 1-től a párt Politikai Bizottságának tagja és a Politikai Osztály vezetője; 1947. szept. 12-től a PB póttagja. 1948. febr.-tól a Magyarok Világszövetségének ügyv. elnöke. 1949. okt. 29-én az ÁVH letartóztatta. 1950. nov. 23-án koholt vádak alapján „kémkedésért” 15 évi fegyházra ítélték. 1956. aug. 18-án szabadult, de rendőri felügyelet alá helyezték. 1956. dec. 10-én elhagyta az országot, és Svájcban telepedett le. 1957-től a Swissair Légiforgalmi Vállalat alkalmazottja. 1969-ben innen ment nyugdíjba. Részt vett a genfi magyar kulturális élet megszervezésében, egyik alapítója volt az Európai Szabad Magyar Kongresszusnak. Írásait az Irodalmi Újság, az Új Látóhatár, a Harmadik Út, svájci és francia lapok közölték.– F. m. Vallomás egy elsüllyedt világról (München, 1975); A magyar parlamentarizmus végnapjai 1945-49 (München, 1985).– Irod. Haas György: Egy humanista szemével. P.-G. B.-ról (Katol. Szle., 1975. 3-4. sz.); Vida István: A Független Kisgazdapárt politikája 1944-1947 (Bp., 1976); Gosztonyi Péter: Búcsú P.-G. B.-tól (Irodalmi Újság, 1989. 2. sz.).
