Paizs Goebel Jenő
Paizs Goebel Jenő (Bp., 1896. júl. 4. – Bp., 1944. nov. 23.): festőművész. 1916 – 17-ben az Iparrajzisk. üvegfestő szakára járt. 1916-tól 1924-ig a Képzőművészeti Főisk.-n Zemplényi Tivadar és Réti István tanítványa volt, 1924 – 25-ben Párizsban és Barbizonban járt. 1920-tól szerepelt kiállításokon a Műcsarnokban, ahol 1922-ben és 1926-ban kitüntető elismerést kapott. 1925-ben Párizsban, a Galerie Zodiaque-ban volt kiállítása. 1926-ban egy fél évig Nagybányán dolgozott. Tagja volt a Magy. Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete (KÉVE) és a Képzőművészek Új Társasága (KUT) művészcsoportnak, egyik alapító tagja a Szentendrei Festők Társaságának. 1929-ben a barcelonai világkiállításon ezüstérmet nyert. Részt vett az Ernst Múz. csoportkiállításain 1931-ben és 1935-ben és a Szocialista Művészcsoport kiállításain 1941-ben. Gyűjteményes kiállítása volt az Alkotás Művészházban 1943-ban, emlékkiállítása a Fővárosi Képtárban 1948-ban és az MNG-ben 1966-ban. Művészete kezdetben a barbizoni isk. festészetéhez kapcsolódott, majd erősen hatott rá Szőnyi István. Az Asztalra támaszkodó önarckép (1926) plasztikus megformálásával, kifejező lélekábrázolásával e korszakának fő műve. A 30-as években alakult ki jellegzetesen egyéni hangja, különös álomvilágának fantasztikus képeit megjelenítő stílusa (Aranykor 1931; Rákos csendélet, Csopaki álom ). Állandó témája a szentendrei táj, melyet bensőséges hangulatú képekben festett meg (Szentendrei kishíd, 1934). Késői korszakát (a 30-as évek végétől haláláig) finom, érzékeny színvilág, oldott formák jellemzik (Cirkusz, Tágranyílt szemű önarckép, 1943). – Irod. Lázár Béla: P. G. J. (Ernst Múz. csoportkiállításának előszava, 1935); Kállai Ernő: P. G. J. gyűjteményes kiállításának előszava (1943); Kállai Ernő: P. G. J. kiállításának előszava (1948); Haulisch Lenke: P. G. J.: Csendélet rákokkal (MNG Közl. V. sz. 1965); Haulisch Lenke: P. G. J. kiállításának előszava (Bp., 1965).
