Pálfi Albert, Pálffy
Pálfi Albert, Pálffy (Gyula, 1820. ápr. 20. – Bp., 1897. dec. 22.): szerkesztő, író, politikus, az MTA l. tagja (1884). Teológiai tanulmányait félbehagyva Pesten ügyvédi oklevelet szerzett (1843), de már ekkor az irodalomnak élt. A Pesti Hírlapban közölt „újdonságokat” (1847), egyike volt a korszerű újságírói stílus megteremtőinek. Petőfi baráti köréhez tartozott. 1846-ban a Tízek Társaságának tagja. 1848. márc. 19 – 1849. júl. 6. között a Márczius Tizenötödike c. forradalmi-radikális lap felelős szerk.-je Pesten, egy ideig Debrecenben; a mérsékelt liberális táblabíró-politika éles bírálója, a republikanizmus hirdetője. 1849. júl.-ban a kormányszerveket is támadó radikalizmusa miatt a kormány lapját betiltotta, őt egy ideig fogságban tartották, de még a világosi fegyverletétel előtt kiszabadult. A szabadságharc bukása után több évig idehaza bujdosott, 1853-ban elfogták és 2 évre a cseho.-i Budweisbe internálták. Hazatérve ismét újságíróként működött, 1861-től mint a Hon külföldi rovatának vezetője, 1867 – 70 között mint az Esti Lap szerk.-je. 1864-től a Kisfaludy Társ. tagja. Tagja volt a Petőfi Társ.-nak is. Az 1880 – 90-es években Gyulai Pál ösztönzésére újra regényírással foglalkozott. – F. m: Magyar millionaire (r. I – II., Pest, 1846); Egy földönfutó hátrahagyott novellái (Névtelenül, r. I – II., Pest, 1850); Az atyai ház (r. Pest, 1858); Az ítélőmester leánya (r. Bp., 1881); Esztike kisasszony professzora (I – II., Bp:, 1884); Egy mérnök regénye (r. I – II., Bp., 1885); A régi Magyarország utolsó éveiben (r. Bp., 1894). – Irod. Vári-Szvacsek Rezső: P. A. (Bp., 1904); Vadnay Károly: P. A. emlékezete. Irodalmi emlékek (Bp., 1905); Orosz László: P. A. (Gyula, 1960.)
