Pálos Rozita, Pawelcze Rozália
Pálos Rozita, Pawelcze Rozália (Bakonyszombathely, 1926. nov. 11. – Tatabánya, 1985. szept. 11.): költő. Családja a 18. században költözött Lengyelo.-ból Mo.-ra. Tanítóképzőt végzett, s élete végéig szülőhelyén, Bakonyszombathelyen tanított. Első verseit – Fekete Mária néven – a Veszprémi Napló közölte. Szerepelt különböző antológiákban is, a Verses országjárásban és a Többesszám c. gyűjteményben. Visszavonultan élt, az irodalmi életben alig vett részt, költeményei kiadására nem is gondolt. A világirodalomból Rilke lírája gyakorolt rá elhatározó befolyást, a m. költők közül Pilinszky János, Rónay György és Weöres Sándor. 1975-ben jelent meg első kötete, az Úton (Bp.), mely lírájának egyik alapélményét: a földi zarándokútját járó ember élethelyzetét mutatta be. 1969-ben nagyobb utat tett az Egyesült Államokban, itt értette meg Whitman és Poe lírájának jelentőségét, s ettől kezdve maga is szívesebben élt hömpölygő, szabad asszociációit is kifejező versmondatokkal. Halála után hagyatékából adták ki Hazatérés (1987) c. gyűjteményes kötetét, melyhez Vasadi Péter írt előszót. – M. Úton (versek, Bp., 1975); Irgalmas szelek (versek, Bp., 1984); Hazatérés (versek, Tatabánya, 1987).– Irod. Alföldy Jenő: Kesztyűs kézzel (Élet és Irod., 1975. 32. sz.); Arató Mihályfi Zsuzsa: P. R. (Új Forrás, 1976. 2. sz.); Kádár Péter: Etűdök kékben. P. R. Bakonyszombathelyen (interjú, Új Forrás, 1980. 1. sz.); Erdei János: Tragikum nélkül (Élet és Irod., 1984. 38. sz.); Fabó Kinga: „Mert a halált te legyőzöd” (Új Írás, 1984. 12. sz.); Monostori Imre: P. R. halálára (Új Forrás, 1985. 6. sz.); Böröndi Lajos: P. R. lírája (Új Forrás, 1987. 2. sz.).
