Palotás Imre
Palotás Imre (Magyarkanizsa, 1894. okt. 12. – Bp., 1968. okt. 15.): kőműves, író. 1913-ban belépett a Magyar Építőmunkások Országos Szövetségébe (MÉMOSZ). Az I. világháborúban tengerészként Pólában szolgált. A polgári demokratikus forradalom idején tért haza, nemzetőr, a Tanácsköztársaság kikiáltása után vöröskatona lett. Az 1920-as évektől számos munkás tárgyú elbeszélése, verse jelent meg a Népszavában. 1921-ben belépett az MSZDP-be. 1922-ben az építőmunkások és az MSZDP baloldali ellenzéki mozgalmának vezetője volt, emiatt 1923-ban kizárták az MSZDP-ből és a MÉMOSZ-ból. 1925-ben részt vett az MSZMP megalapításában, annak vezetőségi tagja és adminisztratív titkára lett. 1928-tól ismét tagja a MÉMOSZ-nak, 1930-ban felvették a KMP-ba. Munkatársa, ill. szerkesztője volt legális és illegális munkáslapoknak. Az 1931. évi ogy.-i választásokon a Szocialista Munkásegység Blokk listavezetője. 1931-től az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék vezetőségi tagja. 1933-ban a nagy építőmunkássztrájk egyik vezetője. Illegális munkásmozgalmi tevékenysége miatt többször letartóztatták, két és fél évet ült börtönben, toloncházban. 1937-ben Fraciao.-ba emigrált, a Francia Kommunista Párt m. csoportjának pártmunkása, a párizsi Szabad Szó (1935–39) s az Üzenet (1939) c. emigráns lap szerk.-ségének munkatársa lett. 1940–45-ben részt vett a francia ellenállási mozgalom harcaiban mint a Petőfi m. katonai alakulat politikai biztosa. Hazatérése után 1945–48-ban szakszervezeti, később tervezőintézeti vezető volt. A MÉMOSZ történetét kutatta, több tanulmánya jelent meg. – F. m. A nagyobb darab kenyérért, az emberibb életért (Párttört. Közl., 1958. 4. sz.); Munkáért, kenyérért, szabadságért (I–II., dokumentumgyűjtemény, összeállítás és szerk.; Bp., 1962–65); Állványok alatt, rapszódiák (elbeszélések, Bp., 1973). – Irod. Timmer József: Fáradt szemmel múltról, jelenről. P. I. (Népszava, 1967. aug. 13.); P. I. 1894–1968 (Népszabadság, 1968. okt. 17.).
