Pandula Egon
Pandula Egon (Bp., 1916. ápr. 9. – Bp., 1970. febr. 5.): gyógyszerész-ezredes, egyetemi tanár, a gyógyszerészeti tudományok kandidátusa (1961). 1934-től gyógyszerészgyakornok a Soroksári úti családi gyógyszertárban. Gyógyszerész oklevelet 1938-ban szerzett. 1941-ben gyógyszerészdoktorrá avatták. 1939-től katona, egészségügyi szolgálatot teljesített, 1945-től a Soroksári úti gyógyszertár vezetője volt. 1948-tól az egy.-en externista. 1949-től tanársegéd, az Egy.-i Gyógyszerészeti Intézet galenusi laboratóriumának vezetője. 1950-ben vonult be a hadsereghez gyógyszerész-őrnagyként. A M. Néphadsereg főgyógyszerésze, 1955-től alezredesi, 1968-tól ezredesi rangban. Emellett a bp.-i Orvostudományi Egy.-en 1954-től adjunktus, 1961-től docens, 1962-től a gyógyszertudományi kar dékánh.-e, a Gyógyszerészeti Intézet igazgatója, tanszékvezető egy.-i tanár. Az Egészségügyi Tudományos Tanács tagja, a M. Gyógyszerészeti Társ. egyik alapítója, illetve elnöke. Főleg gyógyszerészeti technológiával foglalkozott. Két szabadalma volt. 6 egyetemi jegyzete, 34 tudományos közleménye jelent meg. – F. m. Gyógyszerészet. Vénykészítéstan (Bp., 1959, 1962); Gyógyszerészet (kandidátusi értekezés tézisei, Bp., 1960); Ipari gyógyszerészet (Takács Gézával, Bp., 1964). – Irod. Láng Béla: P. E. (Gyógyszerészet, 1970. 41–42. sz.).
