Pápay Sámuel
Pápay Sámuel (Felsőörs, 1770. márc. 8. – Pápa, 1827. máj. 31.): nyelvész, tanár, ügyvéd, az első magyar nyelvű rendszeres irodalomtörténet szerzője. Dunántúli ref. nemesi családból született. Ifjú korában katolizált s Esterházy Károly egri püspök támogatásával Pesten tanult, majd 1791 – 93-ban Egerben végzett jogot, 1793-tól a kir. tábla jurátusa Pesten, 1796-ban tett ügyvédi vizsgát. Ezután Pápára ment, de még ez évben az egri érseki líceum m. nyelvi és irodalmi tanszékének tanára lett. 1800-ban betegsége miatt lemondott állásáról s Pápán ügyvédi gyakorlatot kezdett. A felállítandó ak. javára felajánlotta háromévi jövedelmét, kb. 1000 ezüstforintot. – F. m. Észrevételek a magyar nyelvnek a polgári igazgatásra alkalmaztatásáról; az oda tartozó kifejezések gyűjteményével, mellyeket a haza eleibe terjeszt Weszprém vármegye (Veszprém, 1807); A magyar literatura esmérete (Veszprém, 1808). – Irod. ifj. Szinnyei József: A magyar irodalomtörténetírás ismertetése (Bp., 1878); Badics Ferenc: Az első magyar irodalomtörténetíró (Irod. tört. Közl. 1897); Hungler József: P. S. (Veszprémi Szle, 1957. 1. sz.)
