Parragi György
Parragi György (Pécsbányatelep, 1902. ápr. 20. – Bp., 1963. márc. 19.): újságíró, Kossuth-díjas (1951). Bányászcsalád gyermeke. 1922-től négy évet töltött a soproni bányászati és erdészeti főisk.-n, tanulmányait azonban nem fejezte be, hanem belépett a Sopronvármegye c. lap szerkesztőségébe, 1925-től a lap szerk.-je. 1938-ban Bp.-re költözött és a Magyar Nemzet és a Mai Nap munkatársa lett. Cikkeiben bátran fellépett a német befolyás ellen. 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság antifasiszta tevékenységében. 1944. márc. 19-én ezért a németek letartóztatták és Mauthausenbe hurcolták. 1945. máj.-ban tért haza és nyomban bekapcsolódott a politikai életbe, a Magyar Nemzet munkatársa, később főszerk.-je és kisgazdapárti ogy.-i képviselő lett. 1947-ben Balogh Istvánnal megszervezte a Független Magyar Demokrata Pártot. 1948 – 50-ben a Magyar Vasárnap c. hetilapot szerk. 1957-ben a Hétfői Hírek főszerk.-je; innen ment nyugdíjba 1962-ben. 1953-tól az Elnöki Tanács tagja volt. – F. m. Élet-halálharc az olaj körül (Bp., 1940); Mauthausen (Bp., 1945); Az iráni olaj regénye (Bp., 1951); Fasizmus frakkban és mundérban (Bp., 1962). – Irod. Soproni Szle (1963. 4. sz.); Pethő Tibor: P. Gy. emlékezete (Magy. Nemzet, 1963. 67. sz.).
