Partos Gyula
Partos Gyula (Jerszeg, 1889. nov. 13. – Bp., 1972. dec. 17.): erdőmérnök. Oklevelét a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főisk.-n szerezte (1911). 1911-től Zsarnócán az erdőrendezőségnél dolgozott; 1913–15-ben Nagybocskón, 1915-től Havasmezőn az erdőgondnokság vezetője. 1918-tól Máramarosszigeten, 1920-tól Tiszabogdányban, ill. 1921-től Terebesfehérpatakon erdőgondnok volt. Itt építette azt a rácsos tartójú fahidat a Tiszán, amelynek makettjét később a prágai erdészeti múzeumban állították ki. 1924–26-ban felügyeleti tiszt Kőrösmezőn, 1926–1934 között a Taracvölgyi Áll. Erdei Vasutak üzemvezetője, 1934-től a Bustyaházai Erdőigazgatóság felügyeleti tisztje és építésvezetője. 1942-ben a Bustyaházai Erdőigazgatóság vezetője lett. 1944-től a bp.-i Faforgalmi Központban dolgozott. 1945-ben a Pécsi Erdőigazgatóság vezetőhelyettese, 1946-ban a déli megyék erdőgazdaságainak központi felügyelője. 1948-tól a bp.-i Erdőművelési és Fatermelési Főosztály, később az Ellenőrzési Főosztály vezetője. 1950-ben a Földművelésügyi Min. erdészeti főosztályára került, ahol kidolgozta a Csemetetermelési utasítás (1948) és az Erdőápolási utasítás (1951) országos előírásait, szerk. s részben írta az Erdősítési és fásítási utasítást (1951). 1953-tól az Erdészeti Tudományos Intézetben (ERTI) dolgozott, 1956-tól 1960-ig, nyugdíjba vonulásáig mint vezető. Publikációiban elsősorban gyakorlati kérdésekkel foglalkozott. – Irod. Pankotai Gábor: P. Gy. (Az Erdő, 1973. 2. sz.); P. Gy. (Erdészeti Kutatások, 1973. 1. sz.).
