Pasteiner Gyula
Pasteiner Gyula (Tata, 1846. márc. 7. – Bp., 1924. nov. 8.): művészettörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1890, r. 1907, t. 1924). Egy.-i tanulmányait Pesten és Bécsben végezte. 1868 – 72-ben gimn. tanár, majd nagyobb európai tanulmányutat tett. 1876-ban a bp.-i egy.-en magántanári képesítést, 1885-ben ny. rk. tanári kinevezést nyert, 1890 től 1916-ig, nyugalomba vonulásáig ny. r. tanár. Az egyetemes művészettörténettel foglalkozó első m. kézikönyv közrebocsátója. Foglalkozott a m. szobrászattal is. Először ismerte fel a m. barokk építészet jelentőségét. 1885 – 94 között szerk. a Művészi Ipart, 1886-tól Radisics Jenővel. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben c. sorozat művészettörténeti részét írta. Számos tanulmánya, bírálata jelent meg szak- és napilapokban. Emlékére évenként kiosztásra kerülő Pasteiner-emlékérmet alapítottak. – F. m. A régi művészetek történetének mai tudományos állása (Bp. 1875); A művészetek története a legrégibb időktől napjainkig (Bp., 1885); Az építészet története Magyarországon (Bp., 1904); Középkori művészetünk topographiája (Bp., 1908). – Irod. Gerevich Tibor: P. Gy. (MTA Emlékbeszédek, XXI. 17. sz.)
