Patsch Ferenc
Patsch Ferenc (Verespatak, 1919. máj. 1. – Bp., 1979. aug. 4.): bányamérnök, Kossuth-díjas (1952). Tanulmányait 1937-ben a II. Károly Király Politechnikumban kezdte Bukarestben, 1940-ben Sopronban folytatta, ahol a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egy. Bányamérnöki Karán 1942-ben bányamérnöki diplomát szerzett. Gyakorlati idejét 1942. márc. 1-jén kezdte a MAORT-nál (Magy. Olajipari Rt.), aug. 1-jétől Erdélyben a Hungaria Vegyiművek ólom- és szénbányájában működött. 1943. jan.-tól ismét a MAORT-nál dolgozik, kutatási üzemvezető, folyamatosan irányítja a kutatási területek munkáját. Nevéhez fűződnek az első mélyfúrások, illetve ferdefúrások lemélyítései. 1950-től 1955-ig Lovásziban üzemvezető főmérnök a Magy. Szovjet Olajipari Rt.-nél. A m. olajipar orsz. szintű szervezeti átalakítását követően 1957-től 1964-ig a Dunántúli Kőolajfúrási Üzem főmérnöke. 1964. márc. 1-jétől az Orsz. Kőolaj és Gázipari Tröszt (OKGT) Fúrási Főosztályának, később a Nemzetközi Főosztály vezetője. Nyugdíjba vonulása után az OKGT vezérigazgatójának szaktanácsadója. Jelentős m. és idegennyelvű szakirodalmi tevékenységet fejtett ki a nagymélységű fúrások és a jet-fúrási technológia tárgykörében. – Kitüntették a Bányászati Szolgálati Érdeméremmel (1960). – Irod. Lendvai L.: P. F. (Kőolaj és Földgáz, 1979. 12. sz.).
