Pávai Vajna Ferenc
Pávai Vajna Ferenc (Csongva, 1886. márc. 6. – Szekszárd, 1964. jan. 12.): geológus, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa (1957). Egy.-i tanulmányai befejeztével 1910-ben a geológia doktora, 1911-ben a selmecbányai ak.-n Böckh Hugó mellett tanársegéd az ásvány-földtan-teleptani tanszéken. 1912-1914-ben az erdélyi, 1915 – 1918 között a horváto.-i, majd 1918-tól a dunántúli szénhidrogén-kutatásokban volt jelentős szerepe. 1920 végén a pénzügymin. bányászati főosztályára került mint a kutatások geológus szakértője és vezetője. 1930-ban a Földtani Intézet főgeológusa 1944-ig, nyugdíjazásáig. 1950-ben reaktiválták s újból a Földtani Intézetnél működött 1956-ig. Munkássága elsősorban a tektonika, a kőolajföldtan és a vízföldtan területére terjedt ki; a hazai kőolaj- és földgázkutatás egyik úttörője volt. Nevéhez fűződik több jelentős gyógy- és hévvíz feltátása is (Szeged, Hajdúszoboszló, Karcag, Debrecen, Szolnok). Élete végén főként a hévvizekből nyerhető geotermikus energia hasznosításának kérdései foglalkoztatták. Javaslatára létesültek az alföldi hévvízkutak mellett az első hévvizekkel fűtött kertészetek. Tanulmányai főként a Földtasli Közlönyben és a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg. 1942-ben elsőként nyerte el a Hidrológiai Társ. Schafarzik- emlékérmét. – F. m. Az Erdélyi Medence ÉNy-i peremének tektonikai viszonyai (Földtani Közl. 1913); A Dunántúl földgáz és petróleum kincseiről (Bány. és Koh. L. 1919); A földkéreg legfiatalabb tektonikus mozgásairól (Földtani Közt. 1925); Magyarország hévizei (Hidrológiai Közl. 1927 – 28); Hőenergiabányászat és lehetőségei (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl., 1932); A Dunántúl hegyszerkezete (Beszámoló a Földtani Int. Vitaülésének munkálatairól, 1943. 5. füz.); Az alföldi Duna-mellék rétegtana és hegységszerkezete (Földtani Int. 1951. évi jelentések). – Irod. Csiky Gábor: Dr. P. V. F. emlékezete (bibliográfiával, Földtani Közl.; 1956); Széky Ferenc: Megemlékezés P. V. F.-ről (Karszt és Barlang, 1966. 1. sz.).
