Pázmándi Horvát Endre
Pázmándi Horvát Endre (Pázmánd, 1778. nov. 28. – Pázmánd, 1839. márc. 7.): költő, r. k. plébános, az MTA r. tagja (1830). Parasztszülőktől származott. Pozsonyban bölcsészetet végzett. 1797-ben a ciszterci rend tagja. Győrben tanult teológiát, 1801-ben pappá szentelték. 1806-tól Téten, 1829-től haláláig szülőfalujában volt plébános. Végrendeletében pázmándi szőlőjét és könyvtárát (677 db) az MTA-ra hagyta. Az 1814-ben megjelent hexameteres Zirc emlékezetével alapozta meg költői hírnevét. 1822-től az Auróra munkatársa. Horvát István biztatására honfoglalás kori eposz megírásába kezdett, 1832-ben Árpád c. eposzával elnyerte az MTA 1831-i nagyjutalmát. Kisebb hexameteres eposzokat, történeti tárgyú elbeszélő költeményeket (Gritti Lajos, 1821; Csesznek vára, 1826; Török Bálint a feleségének, 1824), néhány ízes, eleven ritmusú bordalt és népdalt is írt. Komoly szerepe volt a nyelvújításban, a mérsékelt irányzat híve volt, kerülte a harcot. – F. m. Főtiszt. Mártony János úr győri kanonok neve ünnepén az ő káplánjának lantja (Győr, 1805); A felkelő nemzetnek, a buzogányos vitéz magyaroknak (Győr, 1809); Zirc emlékezete (Buda, 1814); A nemes szívű magyarokhoz a pest-nemzeti teátrom ügyében (Buda, 1815); Magyar Parthenon, örömének a magyar akadémia fennállásán… (Pest, 1829); Árpád (Pest, 1832); Kisebb költemények (Válogatott versek, Pest, 1832). – Irod. Emlékkönyv P. H. E. születésének százados évfordulójára (Szerk. Nogall Károly, Győr, 1879); Szász Károly: Emlékbeszéd P. H. E. felett (Ért. a nyelv- és széptud. köréből, Bp., 1879); Váczy János: H. E. és a nyelvújítás (Magy. Nyelv, 1905); Waisbecker Ede: P. H. E. szépirodalmi munkássága (Pécs, 1927); Szabady Béla: Adatok P. H. E. életéhez (Győri Szle, 1930); Horváth János: Kisfaludy Károly és íróbarátai (Bp., 1955).
