Péchy Blanka, Greiner, Pécsi
Péchy Blanka, Greiner, Pécsi (Pécs, 1894. szept. 21. – Bp., 1988. júl. 6.): színésznő, előadóművész, író, érdemes művész (1959), Magyar Lajos író, újságíró, majd Relle Pál újságíró felesége. A Színművészeti Akad.-t 1914-ben végezte, Bajor Gizi évfolyamtársa volt, s a Vígszínházhoz szerződött. 1916-ban a Magyar Színház, 1927-ben a Belvárosi Színház tagja. Korán feltűnt versmondó képességével és ő volt Ady költészetének egyik első, nagy hatású népszerűsítője. 1928-34 között Bécsben, Max Reinhardt társulatának tagja. 1935-ben hazatért, és a fővárosnak szinte valamennyi drámai színházában játszott. 1945 után a Nemzeti Színház tagja, majd 1948-1951 között a bécsi magyar követség kulturális attaséja, illetve a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója volt. 1952-től a Magyar Néphadsereg Színháza, ill. a Vígszínház tagja. 1964-ben nyugalomba vonult, de fellépéseket továbbra is vállalt. Gyakran szerepelt a rádióban. 1962-től a Zeneművészeti Főiskolán a színpadi beszéd tanára volt. A rádióban nyelvművelő sorozatot indított Beszélni nehéz címmel, amelyet haláláig vezetett, több mint 300 alkalommal. 1960-ban megalapította a szép magyar beszéd jutalmazására a Kazinczy-díjat a hivatásos előadók számára, valamint a Kazinczy érmet a diákversenyek győzteseinek. 1986-ban néhai férje, Magyar Lajos emlékére díjat alapított újságírók számára. Szépírói munkássága 1942-ben kezdődött, amikor első novellája megjelent a Magyar Nemzetben. A színpadtól való visszavonulása után elsősorban írói tevékenységet folytatott, s emellett a rádióban folytatta nyelvművelő sorozatát. 1988. júl. 6-án sugározta a tv a róla készített portréfilmet. – F. sz. Liza (Tolsztoj: Élő holttest; ez volt bemutatkozó szerepe Reinhardtnál, a bécsi Josefstädter Theaterben); Redempta nővér (Molnár Ferenc: Égi és földi szerelem); Nasztya (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Vronszkája (Tolsztoj-Horvai: Karenina Anna); Davidsonné (Maugham: Eső); Vera Mihajlovna (Afinogenov: Kisunokám); Lükeháziné (Molière: Dandin György); Mama (Mesterházi Lajos: Pesti emberek); Dolly (Williams: Orfeusz alászáll); Szofja Petrovna (Lavrenyov: Leszámolás); Mater Margherita (Rostand: Cyrano de Bergerac); De Velmonta hercegnő (Feydeau: Egy hölgy a Maximból); Lehotay Mária (Karinthy Frigyes: Holnap reggel). – M. Jászai Mari (Bp., 1958); Regény (önéletrajz, Bp., 1963); Hanglejtés és érthetőség (Fónagy Ivánnal, Bp., 1965); Hűséges hűtlenek (Bulyovszky Lilla életregénye, Bp., 1969); Beszélni nehéz (esszék, Bp., 1974); Este a Dunánál (visszaemlékezések, Bp., 1977).– Irod. Lux Alfréd: Beszélgetés P. B.-val (Színház, 1975. 1. sz.); Péreli Gabriella: P. B. életműve (Szolnok Megyei Néplap, 1980. aug. 2.); Ruffy Péter: P. B. kilencvenéves (Magy. Nemzet, 1984. szept. 21.); Szende Aladár: Köszöntjük a kilencvenéves P. B.-t (Magy. Nyelvőr, 1984. 4. sz.); Bolla Kálmán: P. B. köszöntése (Magy. Nyelv, 1985. 3. sz.); Gách Marianne: Interjú P. B.-val (Film, Színház, Muzsika, 1986. júl. 19.); Rajk András: P. B. (Új Tükör, 1988. júl. 17.); Stark Antal: P. B. sírjánál (Élet és Irod., 1988. 30. sz.).
