Peéry Rezső, Limbacher
Peéry Rezső, Limbacher (Pozsony, 1910. márc. 27. – Stuttgart, NSZK, 1977. nov. 11.): író, újságíró. A pozsonyi tudományegyetemen szerzett tanári diplomát (1932). Pozsonyban, utána Magyaróvárott és Sopronban volt gimnáziumi tanár, illetve iskolaig. Pozsonyban és Bp.-en újságíró (1939–48). A pozsonyi Magyar Hírlap és Esti Újság munkatársa, ezután ismét tanított. Részt vett a csehszlovákiai m. fiatalok Sarló-mozgalmában. Čapek és Fučik műveit fordította magyarra. Tanulmányai jelentek meg Az Ország Útja (Bp.), a Magyar Figyelő (Pozsony) és a kolozsvári Korunk c. folyóiratokban. Tagja volt a csehszlovákiai PEN Clubnak és a Masaryk Akadémiának. 1954–1956 között a Soproni Szabadegyetem vezetője. 1956 végén elhagyta Mo.-ot, Bécsben élt, majd Stuttgart mellett, Reutlingenben volt könyvtárig. A nyugati m. lapok közül (1963-ig) a brüsszeli Szemle, majd az Új Látóhatár, Magyar Híradó, Irodalmi Újság közölték emlékezéseit, írásait. Tanulmányai franciául és. németül is megjelentek. A két háború között a Duna-völgyi népek kölcsönös megértését szolgáló erőfeszítései formálták politikai és emberi magatartását, amely színvonalas publicisztikájában és közvetlenebb hangvételű, de művészileg igényes élményprózában nyert kifejezést. – M. Perem-magyarok az idő sodrában (tanulmány, Pozsony, 1940); Requiem egy országrészért (München, 1975). – Irod. E. Fehér Pál: Vis inertiae. Meditáció P. R. írásai fölött (Kritika, 1978. 4. sz.).
