Peidl Gyula
Peidl Gyula (Ravazd, 1873. ápr. 4. – Bp., 1943. jan. 22.): eredetileg nyomdász, miniszter. A Franklin Társulat nyomdájában lett betűszedő segéd. Felszabadulása után bejárta Ausztriát, Svájcot, Németo.-ot. Hazatérte után hamarosan a nyomdászok egyik vezetője, 1904-ben az Általános Fogyasztási Szövetkezet (ÁFOSZ) egyik alapítója, majd 1908-ban titkára lett. 1900-tól 1918-ig a Typographia, emellett 1909-től a Szövetkezeti Értesítő c. heti szaklap szerk.-je. Az Orsz. Munkásbiztosító Pénztár ig. és elnökségi tagja. 1909-től az SZDP vezetőségének tagja, 1919. jan. 19-től márc. 21-ig a Berinkey-kormány munkaügyi és népjóléti minisztere. Ellenezte a két munkáspárt egyesülését és a proletárdiktatúra kikiáltását. A Tanácsköztársaság létrejötte után lemondott vezető tisztségeiről. 1919. aug. 1-től 6-ig az ún. szakszervezeti kormány elnöke. Miután átadta a hatalmat a Horthy kormánynak, részt vett az SZDP újjászervezésében. 1919 végétől 1921. nov.-ig Bécsben és Radegundban élt. Hazatérte után a Nyomdász Szakszervezet és az ÁFOSZ elnöke, a pártvezetőség tagja, 1922-től 1931-ig ngy.-i, ill. ogy.-i képviselő volt.
