Peja Győző
Peja Győző (Galgagyörk, 1907. jún. 24. – Miskolc, 1983. szept. 26.): geográfus, a földrajztudományok kandidátusa (1958), Kossuth-díjas (1949). A bp.-i tudományegy.-en Cholnoky Jenő keltette fel érdeklődését a geomorfológia iránt. Még hallgatóként Noszky Jenő mellett bekapcsolódott a Cserhát földtani térképezésébe, megismerve a terepi kutatómunka gyakorlati módszereit. 1931-ben földrajz- természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, majd doktorált. 1932-től Makón tanár és közben a környék felszínformáinak vizsgálatát is végezte. 1934-től Balassagyarmaton tanított, közben folytatta a Cserhát és az Ipoly-völgy természetföldrajzi kutatását. 1941-től Bp.-en szakfelügyelő. 1943-tól Máramarosszigeten gimn.-i ig., 1945-ben Ózdon gimn.-ot szervezett. 1952-től Miskolcon gimn. ig., itt a Bükk É-i előterének és a Sajóvölgy középső szakaszának felszínformáit tanulmányozta. Kutatási eredményeit összegezte Adalékok az agyagos-homokos területek felszínformáinak ismeretéhez c. értekezésében (1958). 1969-ben nyugdíjazták, de óraadóként még egy évtizeden át tanított. Mintegy nyolcvan tudományos, ismeretterjesztő és iskolatörténeti közleményt jelentetett meg. A Magy. Földrajzi Társaság Miskolci Osztályának, valamint a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Borsod-Abaúj-Zemplén megyei földrajz-geológiai szakosztályának elnökeként egyik kezdeményezője az évente megrendezett Borsodi Földrajzi Heteknek és a Borsodi Földrajzi Évkönyv sorozatnak. – F. m. A csermosnyavölgyi táj geomorfológiája (Bp., 1941); Tektonikus eredetű morfológiai formák kialakulása a Sajó-völgy középső szakaszának környékén (Bp., 1956); A Miskolc–Diósgyőri medence felszínformái (Miskolc, 1959).
