Perényi József
Perényi József (Bp., 1915. ápr. 5. – Bp., 1981. okt. 26.): történész, egyetemi tanár, a történettudomány kandidátusa (1954). A bp.-i tudományegy.-en 1938-ban történelem-földrajz szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1938-39-ben tanársegéd, 1939-45-ben mint a Ganz-gyár képviselője magántisztviselő Isztambulban, 1945-46-ban a Külügyminisztérium fordítója. 1946-ban és 1947-49-ben a Kelet-európai Tudományos Intézet tanára, 1946-47-ben a moszkvai magyar követség sajtó- és kulturális attaséja, 1949-től 1957-ig az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1957-60-ban a bp.-i tudományegy. Kelet-Európa története tanszékének tanszékvezető docense, 1960-1975 között nyugalomba vonulásáig egy.-i tanára volt. Fő kutatási területe: Kelet-Európa közép- és újkori története, különös tekintettel a mo.-i nem magyar népek történetére és Mo. és a szomszéd államok kapcsolataira. Történeti segédtudományokkal is foglalkozott. – F. m. A francia iskolák hatása a magyar okleveles gyakorlat kialakulására (Bp., 1938); Iz isztorii zakarpatszkih ukraincev (1849-1914) (Bp., 1957); Lengyelország története (Bp., 1962); A történész műhelytitkaiból (Bp., 1965). – Irod. Niederhauser Emil: P. J. (Tört. Szle., 1982. 3. sz.); Palotás Emil: P. J. (Századok, 1982. 1. sz.).
