Perlrott-Csaba Vilmos
Perlrott-Csaba Vilmos (Békéscsaba, 1880. febr. 2. – Bp., 1955. jan. 23.): festő. Tanulmányait az Iparrajzisk.-ban kezdte, Bp.-en, majd Koszta Józsefnél és Nagybányán tanult. Párizsban egy ideig a Julian Ak -ra járt, ahol J. P. Laurens volt mestere, majd 1906-ban H. Matisse tanítványa lett. A Salon d’Automne 1907-es tárlatán hét képével szerepelt a Fauve-ok termében. Ettől kezdve rendszeresen részt vett kiállításokon. 1909-ben a párizsi Galerie Veilben Metzingerrel és A. Derainnel rendezett kollektív kiállítást. 1911-ben ösztöndíjjal Spanyolo.-ban járt. 1914-ben jött vissza Bp.-re. Számos kiállítása volt Európa különböző nagyvárosaiban (1920: Prága; 1921: Drezda; 1922, 1924, 1926: Hamburg; 1927: Zürich stb.); több díjat nyert. Bp.-en 1919-ben, 1925-ben és 1931-ben az Ernst Múz.-ban Gráber Margittal és Szobotka Tiborral volt közös kiállítása. Korai munkái, pl. Cigányok a csűrben (1904) a nagybányai isk. stílusában készültek, majd Greco, a Fauve-ok és főleg, a kubizmus hatott rá. Egyes rajzaiban analitikus formabontó kísérletek mutatkoznak (Lőcsei templom belseje). Tájképein Cézanne, csendéletein néha Braque hatása érződik. Később visszatért a posztimpresszionizmushoz. A 30-as években festett aktos kompozíciói Gauguin hatását mutatják. Litográfiái külön albumban jelentek meg. – Irod. Bornemissza Géza: P-Cs. V. művészete (Bp., 1929); Róna Miklós: P.-Cs. V. (Magy. Műv. 1938.)
