Pethő Gyula
Pethő Gyula (Miskolc, 1848. szept. 9. – Bp., 1902. okt. 14.): geológus, paleontológus. 1866-tól 1869-ig a bp.-i műegy. hallgatója; 1879-ben Kolozsvárott természetrajzból tanári oklevelet szerzett, 1869-től 1880-ig a Természettudományi Társulatnál működött mint másodtitkár és a Természettudományi Közlöny segédszerk.-je. 1881-ben a müncheni egy.-n a filozófia doktorává avatták. 1882-től a Földtani Intézet munkatársa, először geológusi, később főgeológusi minőség ben. 1882 – 88-ban a Földtani Közlöny szerk.- je (1884-től Schafarzik Ferenccel). Tudományos munkássága során elsősorban a felső- krétakori fauna kérdéseivel foglalkozott. A pikermi típusú emlősfauna tömeglelőhelyét elsőként tárta fel 1883-ban Baltavár (Vas vm.) határában. – F. m. A kagylókról és gyöngyökről (Bp., 1878); A három Kőrös és a Berettyó környékének geográfiai és geológiai alkotása (Nagyvárad, 1896); A péterváradi hegység krétaidőszaki faunája (Bp., 1910). – Irod. Schafarzik Ferenc: P. Gy. élete és működése (Földtani Közl., 1903).
