Pető András
Pető András (Szombathely, 1893. szept. 11. – Bp., 1967. szept. 11.): orvos, a konduktív mozgásterápiai képzés világhírű megalapítója. Orvosi tanulmányait Bécsben végezte. A bécsi egy. élettani tanszékének tanársegédje, majd több rehabilitációs jellegű intézmény vezetője volt. Mozgásterápiával 1922-ben az ausztriai semmeringi gyógyintézetben kezdett foglalkozni. 1938-ban tért vissza Mo.-ra, ekkor alapozta meg a később kialakított konduktív pedagógiai rendszerét. A Gyógypedagógiai Tanárképző Főisk. tanszékvezető tanára (1945–63) s az Orsz. Mozgásterápiai Intézet vezetője 1950-től haláláig. Ezt az intézményt fejlesztette a Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelőintézetévé (1963). Ugyanitt az önálló konduktorképzőt is létrehozta. Úttörő munkáját külföldön is elismerték. Német nyelven írt versei és drámái kéziratban maradtak, számos kéziratot hagyott hátra. – F. m. Szovjet mozgásterápiai módszerek (A magyar gyógypedagógia a nervizmus szemléletében, Bp., 1952); Konduktív mozgásterápia mint gyógypedagógia (Gyógypedagógia, 1955); Mozgásterápiai irodalomgyűjtemény Bp., 1955); Bevezető a konduktív mozgáspedagógiába (Bp., 1962). – Irod. Ruffy Péter: Nagyszerű mérges ember (Úttalan utakon, Bp., 1974); Bachmann, W.–Gordos Sz. A. – Lányi E. Á.: M. gyógypedagógusok biográfiája (Rheinstetten, 1977). – Szi. Török Sándor: Egy kis kertet szerettem volna (r., Bp., 1979).
