Petrovich Ede
Petrovich Ede (Hőgyész, 1898. aug. 7. – Pécs, 1987. jan. 11.): történész, r. k. pap. 1922-ben szentelték pappá, 1922-ben káplán Püspöknádasdon, 1923-tól Németbólyban, 1926-ban Tolnán. 1927-31-ben hittanár Dombóvárott, 1931-1942 között Pécsett. 1942-45-ben a pécsi püspöki tanítóképző prefektusa, 1945-47-ben káptalani levéltáros Pécsett. 1946-ban szentszéki bíró lett. 1947-48-ban az Esztergomi Érseki Tanítóképző ig.-ja, 1948-49-ben pécsi gimnáziumi tanár. 1949-től levéltáros Pécsett, 1957-től nyugalomba vonulásáig (1959) a püspöki levéltár vezetője. 1959-1978 között a pécsi káptalani levéltár vezetője. Feltárta a középkori pécsi egyetem alapításának körülményeit, hozzáférhetővé tette a müncheni egyetemi könyvtárban őrzött latin nyelvű anyagot. Tanulmányokat írt Janus Pannoniusról, a pécsi káptalani házak és a püspöki palota történetéről. – F. m. Egyháztörténelmi olvasókönyv (összeállította, Pécs, 1937); Pécsi székesegyház (Pécs, 1956); A pécsi Káptalani Levéltár épületének története (Pécs, 1964); Janus Pannonius Pécsett (Bp., 1975).
