Pfeifer Ignác
Pfeifer Ignác (Szentgál, 1868. szept. 30 – Bp., 1941. szept. 7.): vegyészmérnök, műegyetemi tanár. A bp.-i műegy.-en 1892-ben szerzett oklevelet. Wartha Vince mellett volt tanársegéd, majd adjunktus. 1894-ben a MÁV laboratóriumának vegyésze; 1898-ban magántanári képesítést nyert. 1907-ben rk. tanár, 1904-től magánlaboratóriumában működött. 1912-ben a bp.-i műegy. kémiai technológiai tanszékének ny. r. tanára. 1911-ben tanulmányutat tett az USA-ban. A Tanácsköztársaság alatti működése miatt támadták, ezért 1920-ban tanszékéről lemondott és átvette az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának vezetését. Itt végzett munkája nagyban hozzájárult, hogy izzólámpagyártásunk világviszonylatban is jelentős iparággá fejlődött. A Magyar Kémikusok Egyesületének 1926-tól haláláig elnöke, a Magyar Chemiai Folyóirat és a Kémikusok Lapjának szerkesztőségi tagja volt. Évekig szerk. a Kazán- és Gépújságot. Főként víztechnológiai, energetikai és az izzólámpákkal kapcsolatos kémiai és fizikai kérdések foglalkoztatták. Az ipari vizek keménységének vizsgálatára vonatkozó módszerét, az ún. Wartha-~- vizsgálatot ma is használják. – F. m. Modern világító eszközeink (Polytechnikai Szle, 1899); A földgázok és ipari jelentőségük Magyarországon (Bp., 1910); Chemiai technológia (Bp., é. n.); Tüzeléstan (Bp., 1919); Eljárás nyers vas előállítására szegény vasércekből vagy vastartalmú bauxitból (h. n., é. n.). – Irod. Emlékezés P. I.-ra (Kém. L., 1941); Fabinyi Rudolf és P. I. arcképleleplezésének ünnepélye (Kém. L., 1944).
