Pintér Jenő
Pintér Jenő (Cegléd, 1881. jan. 25. – Bp., 1940. nov. 7.): irodalomtörténész, az MTA tagja (l. 1916, r. 1928). A bp.-i egy.-en tanári és bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1905- től jászberényi, 1910-től bp.-i középisk. tanár. 1919. aug.-tól 1939-ig, bp.-i tankerületi főig.; 1935-től a szegedi egy. c. ny. r. tanára. 1923-tól a Petőfi és a Kisfaludy Társ. tagja. 1911-ben Barous Gyulával és Horváth Jánossal együtt megalapította a Magyar Irodalomtörténeti Társaságot, amelynek haláláig elnöke. 1912-től 1932-ig az általa alapított Irodalomtörténet c. szaklap szerk.-je. Irodalomtörténeti munkásságát konzervatív szemlélet, nacionalista felfogás jellemzi; bőséges, bár elég iskolásan rendszerezett adatszolgáltatása révén munkáinak van lexikális értéke. Számos középisk. tankönyvet és nyelvvédő könyvet írt. – F. m. A magyar irodalom története a legrégibb időktől Bessenyei György fellépéséig (I – II., Bp., 1909); A magyar irodalom története Bessenyei György jellépésétől Kazinczy Ferenc haláláig (I – II., Bp., 1913); A magyar irodalom történetének kézikönyve (I – II., Bp., 1921); Pintér Jenő magyar irodalomtörténete (tudományos rendszerezés I – VIII., Bp., 1930 – 41, az MTA nagyjutalmát nyerte 1931-ben). – Irod. Turóczi-Trostler József: A magyar irodalomtörténetírás és P. J. (Bp., 1934); Németh László: Meghalt egy tanárom (Híd, 1940); Szerb Antal: P. J. (Nyugat, 1940); Alszeghy Zsolt: P. J. az irodalomtörténetíró (Orsz. Középisk. Tanáregyes. Közl. 1941); Gulyás Pál: P. J. (Irod. tört. 1941); Keresztúry Dezső: P. J. (Magy. Csillag, 1942); Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Bp., 1962).
