Plank Jenő
Plank Jenő (Pozsony, 1890. aug. 9. – Bp., 1974. nov. 12.): kémikus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1945–1949). A bp.-i József Műegyetemen vegyészmérnöki oklevelet szerzett (1912). A magyaróvári Növénykísérleti Állomáson kezdte meg működését, de néhány hónap múlva visszatért a bp.-i műegyetemre, ahol az általános kémiai tanszéken Ilosvay Lajos mellett tanársegéd, 1915-től adjunktus. 1916-ban műszaki doktorátust szerzett. 1919–21-ben a kémiai technológiai tanszéken, 1921-től 1930-ig az elektrokémiai tanszéken működött. 1928-ban rk. tanári címet kapott. 1930-ban visszatért az általános kémiai tanszékre. 1936-ban kinevezték c. ny. rk. tanárrá, 1940-ben egy.-i ny. r. tanárrá. 1945 után kétszer volt az egy. gépész- és vegyészmérnöki karának dékánja (1945–46, 1947–48); része volt abban, hogy az ostrom során súlyosan megsérült műegy.-en a tanítás újra megindult, s az épületet és a berendezést ért károkat helyreállították. 1949-ben nyugdíjazták. Tudományos munkát elsősorban az analitikai kémia területén folytatott. A gázanalitikában újszerű gázpipettákat szerkesztett, vizsgálta a gázok belső súrlódását és néhány új meghatározási módszert dolgozott ki. A mikroanalitikában új cseppreakciós kimutatásokat alkotott. Szervetlen kémiai elemzési módszerek c. főművének csak 1. kötete készült el 1944-ben. – M. Komplex vegyületek (Bp., 1948); A fémelemzés módszerei (Mázor Lászlóval, Bp., 1949). – Irod. Szabadváry F.: J. P. (Periodica Polytechnica, Chem. Eng., 1975).
