Plósz Pál
Plósz Pál (Pest, 1844. okt. 9. – Bp., 1902. aug. 15.): orvos, biokémikus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1880). Bécsben és Pesten végzett orvosi tanulmányokat, 1867-ben szerzett orvosi oklevelet. 1869-től gyakornok a pesti belgyógyászati klinikán, közben Tübingenben Hoppe-Seyler laboratóriumában foglalkozott az élet- és kórvegytan elméleti és gyakorlati kérdéseivel. 1871-ben magántanár az élet- és kórvegytanból. 1872-ben Kolozsvárott egy.-i rk. tanár, 1874-től Bp.-en az élet- és kórvegytan rk., 1882 – 1902-ben ny. r. tanára. Legfontosabb kutatása a fehérjék általános kémiája, a peptonok, valamint a vérmegalvadás kérdése. Szőlészeti és borászati kérdésekkel is foglalkozott. – F. m. Zur Frage der Gerinnung des Blutes (Arch. exper. Pathol. und Pharmakol, 1874); A peptonok vegyi szerkezete (Akad. Ért., 1877). – Irod. Orvosi Hetilap (1902); Lengyel Béla: P. P. emlékezete (MTA Emlékbeszédek, XII., Bp. 1904).
