Pogány Béla
Pogány Béla (Bp., 1887. ápr. 1. – Bp., 1943. dec. 23.): fizikus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1918, r. 1931). Tanulmányait a bp.-i és a göttingeni egy.-en végezte, hol bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1908-tól két éven át Eötvös Loránd közvetlen munkatársa volt. 1918-tól a kolozsvári egy.-en a kísérleti fizika rk. tanára, 1920-tól a Szegedre helyezett egy.-en, 1923-tól a bp.-i műegy.-en ny. r. tanár. Különösen optikai és akusztikai vizsgálatai jelentősek. Vizsgálta a fémrácsról elhajlított fény polározási állapotát, a katódporlasztással előállított igen vékony fémrétegek optikai és elektromos sajátságait. Megismételte a híres Harres-Sagnac-féle kísérletet. Schmid Rezsővel együtt spektroszkópiai laboratóriumot rendezett be, hol munkatársaival a molekula-színképek analízisével elismert eredményeket ért el. Bevezette hazánkban a szeizmikus kutatási módszert,. melyet föld alatti geológiai alakulatok felderítésében sikeresen alkalmazott. A Deutsche Physikalische Gesellschaftnak tagja, az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulatnak titkára, majd 1942-től elnöke volt. – A m. Optische und elektrische Eigenschaften dünner Metallschichten (Annalen der Physik, 1916); Faraday-effect in nicht ferromagnetischen Metallen (Annalen der Physik, 1919); A fény (Bp., 1921); Bevezetés a fizikai optikába (Bp., 1921); Über die Wiederholung des Harres-Sagnachschen Versuches (Annalen der Physik, 1926); Az elektromágneses tér (Bp., 1927); Kísérleti fizika (Bp., 1928); Fizika (Bp., 1933); Die Zeeman-Aufspaltungen der ultraroten Krypton-Linien (Zeitschrift für Physik, 1933, 1935). – Irod. P. B. (MTA Almanach, 1943); Renner János: A magyar geofizika története (Magy. Geofizika, Bp.)
