Pogány Móric
Pogány Móric (Nagyenyed, 1878. aug. 13. – Bp., 1942. júl. 4.): építész. 1895-ben Kolozsváron Pákey Lajos irodájában dolgozott, majd Pesten Tőry Emilnél. 1907-ben megnyerte a Batthyány-emlékmécses tervpályázatát, 1926-ban állították fel. 1908-tól társas viszonyban állt Tőry Emillel. ~ – Tőry – Györgyi Dénes közös munkája volt a torinói világkiállítás m. pavilonja (1911), mely a nemzeti stílus keresésével Lechner Ödön szelleméhez kapcsolódik. A sátorarchitektúrát mint ősmagyarnak tartott építőformát használta fel díszítésként; az Árpádkori leletek stilizált motívumait alkalmazta. 1912-ben Tőry és ~ első díjat nyert a bécsi, Osztrák-Magyar Bank székházpályázatán, majd szintén pályázat alapján megbízást kaptak az Adriai Biztosító Társulat székházának felépítésére (1912 – 18). Az épület a szerkezeti elemek hangsúlyozásával, nyugodt arányaival már az új, korszerű építészet előfutára. Jelentős munkájuk a Nemzeti Színház pályaterve (1913), melynek kivitelezésére nem került sor. Számos lakóháztervén kívül fontosak ~ városépítészeti elgondolásai (Lágymányos, 1930). Elkészítette az építészetoktatás reformját (Bp., 1919). Tollrajzainak kötete 1926-ban jelent meg Träume eines Baumeisters címmel. – Irod. A sátoraljaújhelyi kultúrpalota (Tér és Forma, 1929); Lendvay Károly: Modern építőművészeti törekvések. Tőry és P. (Magy. Építőműv. 1912); Náday Pál: P. M. (Magy. Műv. 1930.)
