Pongrácz József
Pongrácz József (Ete, 1885. jan. 4. – Pápa, 1963. nov. 6.): ref. teológiai tanár, szakíró. A pápai ref. teológiai ak.-n végezte tanulmányait. Skóciában és az USA-ban járt tanulmányúton. Előbb két évig dunántúli püspöki titkár, 1910-től pápai teológiai h. tanár volt. 1911-ben egy-i magántanári képesítést szerzett. 1913-ban a pápai teológián újonnan szervezett újszövetségi tudományok tanszékének első tanára lett. A pápai nagykönyvtárnak 1902-től segédkönyvtárosa, 1918-tól haláláig ig.-ja volt. Tagja volt a Studiorum Novi Testamenti Societasnak és a Magyar Numizmatikai Társulatnak. A pápai Diákvilág c. lapnak 1909-től kiadója, a Dunántúli Protestáns Lapnak 1916-tól munkatársa s 1923-tól 1945-ig felelős szerk.-je. Cikkeit ezeken kívül a Theológiai Szemle, a Református Egyház és más lapok, több évkönyv, emlékkönyv stb. közölte. A nagykönyvtárban a Papensia gyűjteményben összegyűjtötte a Tanácsköztársaság sajtókiadványait. – F. m. A cambridgei Korvin- kódex (Bp., 1912); Az őskeresztyénység hódító hadjárata (Komárom, 1915); Pál apostol Efezusban (Pápa, 1931); A bélpoklosok apostola (Bp., 1939). – Irod. P. J. (Prot. Szle, 1912); Unghy Jenő: P. J. (Könyvtáros, 1963. 8. sz.); P. J. (Ref. Egyház, 1964. 2. sz.); Esze Tamás: P. J. (Theológiai Szle, 1964. 1 – 2. sz.)
