Pósa Jenő
Pósa Jenő (Bp., 1898. nov. 9. – Bp., 1965. máj. 6.): gépészmérnök, Kossuth-díjas (1954). Oklevelét a bp.-i műegy.-en nyerte 1923-ban, hol Pfeiffer Ignác tanársegéde volt. 1923-ban az Egyesült Izzó alkalmazásába lépett, majd 1928 – 33 között a Standard Villamossági Rt. mérnöke volt. Itt elsősorban távbeszélőtechnikai kérdésekkel foglalkozott. 1934-ben a MÁV szolgálatába lépett, ahol munkásságának első szakaszában szintén távközlési problémák foglalkoztatták: a MÁV gépkapcsolású telefonközpontjainak kiválasztása és építése, az első MÁV-használatú vivőfrekvenciás berendezések alkalmazása és az első telefontávválasztás megvalósítása (1943). Kidolgozta a MÁV távközlő szolgálatában a műszaki leírások és minőségi előírások rendszerét és megalapozta a távközlő mérőműszer parkját. 1945-től behatóan foglalkozott a korszerű vasútbiztosító berendezésekkel. Irányítása mellett épült az első hazai térközbiztosító berendezés (1949 – 50). Az 1945 – 52-es években a kereskedelem- és postaügyi min.-ban a biztosítóberendezési ügyek osztályvezetője, 1953 – 57 között a MÁV Vasúttervező Vállalat biztosítóberendezési szakosztályának vezetője volt. Tanulmányozta az európai vasútbiztosító rendszereket, irányította a hazai vasútbiztosítás automatizálását. A korszerű vasútbiztosító berendezésekről bel- és külföldön számos előadást tartott. Hasonló témakörű cikkei a Híradástechnika és a Vasút c. folyóiratokban jelentek meg.
