Posch Jenő
Posch Jenő (Pozsony, 1859. aug. 4. – Bp., 1923. jún. 30.): filozófiai író, pedagógus, az MTA l. tagja (1920). Egy.-i tanulmányait Bp.-en végezte. Utána Sátoraljaújhelyen vállalt tanári állást, majd több vidéki városban működött, végül bp.-i gimn. tanár. 1920-ban vonult nyugalomba. Vidéki tanár korában kilépett a r. k. egyházból, hogy felekezet nélküli legyen. Ez a cselekedete nagy vihart váltott ki reakciós körökben. Filozófiai nézőpontját az antispiritualizmus és a realizmusra való törekvés jellemezte. – F. m. Az idő elmélete (Bp:, 1896 – 97); Időelmélet és közhiedelmek (Magy. Ped. 1898); Lelki jelenségeink és természetük (1915); Az öngyilkosság lélek- és erkölcstani szempontból (Akad. székfoglaló, Nyugat, 1921). – Irod. Kornis Gyula: P. J. (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1927.)
