Pröhle Károly
Pröhle Károly (Rábabogyoszló, 1875. márc. 17. – Sopron, 1962. dec. 11.): ev. lelkész, egyetemi tanár. Tanulmányait a soproni bölcsészetteológiai főisk.-n, a greifswaldi és tübingeni egy.-en végezte. 1902-től 1906-ig lelkész Lajtaújfaluban. A soproni teológiai ak.-n 1907-től r. tanár. Filozófiai doktorátust szerzett a bp.-i egy.-en 1918-ban. A pécsi tudományegy. soproni hittudományi karán 1923-tól 1946-ig ny. r. tanár a rendszeres teológiai tanszéken. 1942-ben a pécsi tudományegy. felsőházi képviselője lett. A Keresztyén Igazság e. ev. folyóirat főszerk.- je, a Protestáns Szemle társszerk.-je. Kiemelkedő tevékenységet fejtett ki az ev. teológiai munka tudományos színvonaláért, az ev. lelkészképzés egyetemi fokra emeléséért. Irodalmi munkássága a filozófia és a rendszeres teológia területén mozog. – F. m. A szocializmusról és egyházunk szociális feladatairól (Pápa, 1906); Háború és theológia (Pozsony, 1915); Az Ágostai Hitvallás (fordítás jegyzetekkel, Sopron, 1930); Die Trinitarische Gestaltung des christlichen Gottesglaubens (Gütersloh, 1932); Der ethische Begriff der Freiheit (Pécs, 1934); A keresztyén egyházak egysége (Sopron, 1943); A hittudomány kultúránk válságában (Pécs, 1944); A hit világa, bevezetés a keresztyén hittanba (Győr, 1948). – Irod. Visszapillantás a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karának húsz éves történetére (1923 – 1943) (szerk. Kiss Jenő, Pécs, 1943); Káldy Zoltán: D. dr. P. K. 1875 – 1962 (Lelkipásztor, 1963. 1. sz.).
