Puder Sándor
Puder Sándor (Bp., 1899. márc. 10. – Bp., 1955. jan. 24.): orvos, belgyógyász és tüdőszakorvos. 1923-ban szerzett orvosi oklevelet Pécsett. 1920-tól a pécsi tudományegy. kórbonctani intézetében dolgozott Entz Béla mellett. 1925 végén az Erzsébet kir.-né Szanatórium orvosa lett. 1934-ben a bp.-i egy.-en Korányi Sándor III. sz. belklinikáján működött. 1935-től az OTI főorvosa. 1945- től 1948-ig szakfőorvos az OTI-nál. 1948 – 50 közt a Korányi Tüdőszanatórium ig: főorvosa. 1950-től a budafoki, mártonhegyi és Bajcsy-Zsilinszky Kórház tüdőosztályain dolgozott mint főorvos. 1948-ban megindította és szerk. a Pneumonologia Danubiana tüdőgyógyász folyóiratot. 1946-ban egy.-i magántanár. A tuberkulózis klinikumáról és kezeléséről írott számos közleménye bel- és külföldi folyóiratokban jelent meg. Mint Paracelsus-kutató is kitűnt. Szépirodalmi tevékenysége is jelentős. – F. m. Állapota kielégítő (Szubjektív kórtörténet Karinthy Frigyes előszavával, Bp., 1930); Szépirodalom és orvostudomány (tanulmány, Bp., 1933); A tuberkulózis aktuális kérdései (I – XIX., Bp., 1937).
