Puszta Sándor, Katona
Puszta Sándor, Katona (Görgeteg, 1911. okt. 28. – Leányfalu, 1983. márc. 5.): r. k. pap, költő. Iskoláit Bp.-en végezte. A Pázmány Péter Tudományegy.-en bölcsészdoktori oklevelet szerzett filozófiából, művészettörténetből és esztétikából. Ezt követően tanulmányait Rómában folytatta. 1934-ben pappá szentelték. 1937-től haláláig Leányfalu plébánosa. Verseit és prózáját 1932-től az Élet, a Vigilia, az Új Idők, a Kelet Népe és más fővárosi, valamint erdélyi és felvidéki lapok közölték. 1942-ben költészetét Móricz Zsigmond üdvözölte a Kelet Népében, közreadván Kel a nap c. terjedelmes versfüzérét. 1945-től két évtizeden át jóformán nem adott közre verset. 1969-ben megjelent Hegyre menet ritkulnak a fák c. kötetével tért vissza az irodalmi életbe. Pályája kezdetén népies hangú tájverseket írt, kései korszakában stílusváltás következett be; az örök emberi passió verseivel, a lét könyörtelen törvényeinek megfogalmazásával. Erről szól A fények rézsüt esnek c. gyűjteményes kötete (1976) után a Személyreszólóan és a Cinkenyom verseiben, magas művészi fokon, s nemcsak a fájdalom, hanem a harmonikus búcsú, az elmúlásba történő belenyugvás jegyében. – M. Búzaszentelés (versek, Székesfehérvár, 1934); Jegenyék, üzenem a Nyárnak (versek, Pilisvörösvár, 1936); Gyümölcsoltó (versek, Bp., 1937); Vadludak (versek, Bp., 1940); Versek (Bp., 1940); Líra a művészetben (tanulmány, Bp., 1940); Rapszódiák könyve (versek, Bp., 1941); Levelek Anonymához (elmélkedések, Bp., 1941); Hegyre menet ritkulnak a fák (versek, Bp., 1969); Bronzveret (versek, Bp., 1974); A fények rézsüt esnek (versek, Bp., 1976); Személyreszólóan (versek, Bp., 1978); Cinkenyom (versek, 1981); Emberi szivárvány (versek, Bp., 1981); A tű foka (vál. versek, Bp., 1984).– Irod. Móricz Zsigmond: P. S.: Rapszódiák könyve – Kel a nap (Kelet Népe, 1942. 9. sz.); Rónay György: P. S.: Hegyre menet ritkulnak a fák (Vigilia, 1970); Lengyel Balázs: Adósságaim. P. S.: Bronzveret c. kötetéről is (Élet és Irod., 1976. 8.); Melczer Tibor: P. S.: A fények rézsüt esnek; Személyreszólóan (Kortárs, 1980. 7. sz.); Tüskés Tibor: „Csak belül aranylunk.” P. S. költői útja. (T. T.: Mérték és mű, Bp., 1980); Melczer Tibor: P. S.: Cinkenyom (Magy. Hírlap, 1981. okt. 4.); Rónay László: Búcsú P. S.-tól (Élet és Irod., 1983. 12. sz.); Pomogáts Béla: P. S. (Vigilia, 1983. 7. sz.); Kristó Nagy István: P. S. (Somogy, 1983. 4. sz.).
