Rácz Aladár
Rácz Aladár (Jászapáti, 1886. febr. 28. – Bp., 1958. márc. 28.): cimbalomművész, Kossuth-díjas (1948), érdemes művész (1952), kiváló művész (1953). Cigányzenész családból származott. Jászberényben és Bp.-en cigányzenekarokban játszott. Tagja volt 36. Rácz Laci zenekarának is. 1910-től Párizsban, 1914-től Svájcban magyar, majd francia cigányzenekarokban játszott. Az I. világháború alatt Svájcban megismerkedett Ernest Ansermet professzorral, Jaques-Dalcroze-zal, Igor Sztravinszkijjal, akik felfigyeltek játékára, művészetének tökéletesítésére ösztönözték és a komoly muzsika irányába terelték. Sztravinszkij cimbalmozni tanult tőle, s komponált is erre a hangszerre. 1926-ban Lausanne-ban adta első önálló cimbalomhangversenyét. Koncertútjai során majd egész Európát bejárta. 1927 – 35-ben Franciao.-ban élt, 1935-ben tért vissza Mo.-ra, Bp.-en 1937-ben a Nemzeti Zenede, 1938-tól haláláig a bp.-i Zeneművészeti Főisk. tanára volt, ahol számos kitűnő tanítványt nevelt. A cimbalomjátékot tkp. ő emelte művészi színvonalra, a cimbalom általa lett hangversenyhangszer. Barokk és preklasszikus mesterek főként cembalóra írt műveit adta elő többnyire felesége, Yvonne Barblan zongorakíséretével. – Irod. Péterfi István: R. A. (Bp., 1958); R. A. (Muzsika, 1958. 5. sz.); Kun Imre: Harminc év művészek között (Bp., 1960); Horusitzky Zoltán: R. A, élete és művészete (Magy. Zene, 1963. 2. sz.); Szabolcsi Bence: R. A. és a rögtönzés művészete (Magy. Zene, 1963. 2. sz.).
