Ráday Pál
Ráday Pál (Losonc, 1677. júl. 2. – Pécel, 1733. máj. 20.): kuruc diplomata, kancelláriai igazgató, jómódú birtokos nemes. Losoncon, majd Selmecbányán és Körmöcbányán tanult. 1700-tól Nógrád vm. nótáriusa. 1703. nov.-ben csatlakozott II. Rákóczi Ferenchez. Előbb a fejedelem belső titkára, majd a fejedelmi kancellária ig.-ja, 1707-ben erdélyi alkancellár, a kuruc tisztképzést szolgáló Nemesi Compania auditora, 1709-ben a kuruc hadikancellária vezetője, mindvégig Rákóczi egyik legközvetlenebb és legbizalmasabb munkatársa. Feladata főleg a diplomáciai ügyvitel irányítása volt. A kuruc kor Legnagyobb publicistája. ~ írta a külföld tájékoztatására készült kiáltványokat és röpiratokat (Manifestum, 1704; Explosio, 1706; Responsio, 1706 stb.), szerk. a kurucok újságát, a Mercurius Veridicust. Az ő feladata volt az ogy.-i előterjesztések, végzések formába öntése, ő dolgozta ki a kurucok katonai törvénykönyvét. Emellett 1704-ben a lengyel, svéd és porosz kir.-nál, 1705-ben a svéd és a lengyel kir.-nál, 1709-ben ismét a svéd kir.- nál (Benderben) járt követségben. (Erről az útjáról naplót is írt.) 1707-ben az I. Péter cárral folytatott varsói szövetségi tárgyalásokon a fejedelem egyik teljhatalmú megbízottja. A császárral folytatott, 1704-i selmeci és 1708-i nagyszombati béketárgyalásokon II. Rákóczi Ferenc személyi megbízottja. 1711-ben a szatmári béke után külön amnesztiával tért haza Galíciából. Az 1712 – 15-i, 1711 – 23-i és 1728 – 29-i ogy.-eken Nógrád vm. követe, de ezen túlmenő politikai szerepet többé nem játszott. Az ogy.- eken elsősorban a prot. egyházak érdekében szállt síkra. Tagja volt a vallásügyi sérelmek kivizsgálására 1721-ben életre hívott pesti commissiónak. A ref. egyház első egyetemes főgondnoka. Több vallásos munkát is írt, lelki hódolás c. imádságoskönyve (1715) a század folyamán számos kiadásban jelent meg. Lerakta alapját a híres péceli Ráday-könyvtárnak. Támogatta Pápai Páriz Ferenc szótárának kinyomatását, Bél Mátyás tudományos és Mányoki Ádám művészi tevékenységét. – M. Ráday Pál iratai (Kiadta: Benda Kálmán, Esze Tamás, Maksay Ferenc, Pap László I – II. Bp., 1955 – 61). – Irod. Gorzó Gellért: R. P. (Bp., 1915); Bottyán János: R. P. (Ref. Egyház, 1954.)
