Radnai Béla
Radnai Béla (Bp., 1912. jún. 12. – Bp., 1990. dec. 19.): orvos, az orvostudomány kandidátusa (1968). A fasori ev. gimn.-ban érettségizett, majd a bp.-i tudományegy. orvosi karán 1936-ban szerezte meg orvosi diplomáját. Utána a László Kórház bonctani osztályán dolgozott 1949-ig, 1937-től mint segédorvos, 1944-ben alorvosi kinevezést kapott. 1941-ben orvos-laboratóriumi munkálatokból, 1946-ban kórbonctani és kórszövettani vizsgálatokból szakorvosi képesítést szerzett. 1949-től a Bajcsy-Zsilinszky Kórház kórbonctani osztályának vezetője, 1950-től főorvosa. 1951-től 1978-ig, nyugállományba vonulásáig az István Kórház kórbonctani, kórszövettani osztályának volt a főorvosa. 1943-1950 között a bp.-i tudományegy. orvosi karának I. sz. Kórbonctani Intézetében díjtalan, majd később díjazott egy.-i tanársegéd volt, 1971-ben egy.-i docensi kinevezést kapott. A kórbonctan jelentős művelője volt, kiemelkedő tudományos tevékenysége is. 60 tudományos munkája jelent meg, előadásokat tartott hazai és külföldi kongesszusokon. A hazai intézményekben jelentős tisztségeket töltött be: az MTA Orvosi Osztályának szakelőadója, az Egészségügyi Tudományos Tanács Patológiai és Onkológiai Bizottságának, az Egészségügyi Szakszervezet Patológus Szakcsoportja vezetőségének tagja, a DélPesti Orvosetikai Bizottság elnöke volt.
