Radvánszky Béla, báró
Radvánszky Béla, báró (Sajókaza, 1849. márc. 1. – Bp., 1906. máj. 2.): művelődéstörténetíró, koronaőr, az MTA tagja (l. 1879, t. 1887, ig. 1891), ~ Géza öccse, Tisza István sógora. Az 1860-as évektől folytatott széles körű gyűjtőmunkát művelődéstörténeti munkáihoz. Miután jogot végzett Bp.-en, külföldi tanulmányutat tett. 1875-től 1882-ig ogy.-i képviselő, ezt követően 1892-ig Zólyom vm. főispánja. 1875-ben m. báróságot kapott. 1883-tól az általa alapított Magy. Heraldikai és Genealógiai Társ. elnöke; a Magyar Protestáns Irodalmi Társ. alelnöke. 1895-től koronaőr. Irodalomtörténeti műveket is írt. – F. m. Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. sz.-ban (I – III., Bp., 1879 – 96); Lakás és bútorzat a XVI. és XVII. században (Bp., 1879); Bethlen Gábor fejedelem udvartartása (Bp., 1888). – Irod. Szinnyei József: Írók a R. családban (Bp., 1906); R. B. br. (Századok, 1906); Zsilinszky Mihály: Emlékbeszéd br. R. B. fölött (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1906); R. Kiss István: br. R. B. emlékezete (Bp., 1907).
