Rajeczky Benjámin
Rajeczky Benjámin (Eger, 1901. nov. 11. – Pásztó, 1989. júl. 2.): zenetörténész, népzenekutató, Erkel-díjas (1978), Kossuth-díjas (posztumusz, 1990). 1917-től a ciszterci rend tagja volt. A húszas években teológiát tanult az innsbrucki egy.-en, ahol 1926-ban a teológia doktora lett. 1920-1926 között az innsbrucki egy.-en a zenei tanszakon folytatott zenetörténeti tanulmányokat Rudolf von Fickernél. Hazatérése után 1926-1945 között a bp.-i Szent Imre ciszterci Gimn. tanára volt. 1932-1935-ben Kodály Zoltánnál zeneszerzést tanult a Zeneművészeti Főisk.-n. 1933-tól a Magyar Énekoktatók Orsz. Egyesületének főtitkára volt. 1945-1950-ben a ciszterci rend priorja Pásztón. Ugyanebben az időben a népzene lektora a Pázmány Péter Tudományegy.-en. 1950-től 1960-ig muzeológus a Néprajzi Múzeum népzenei osztályán. 1960-1967-ig az MTA Népzenekutató Csoportjának igazgatóh.-e, majd megbízott ig.-ja, 1967-től az MTA Zenetudományi Intézetének ny. tudományos főmunkatársa volt. A Zeneművészeti Főisk. zenetudományi tanszakának megbízott tanára, az International Folk Music Council tagja. 1940-től a középkori m. zenetörténet, a gregorián és a m. népzene területén végzett kiemelkedő tudományos kutatómunkát. Szerk. a Magyarország zenetörténete c. kiadványt. Számos cikke, tanulmánya jelent meg a zenetudományi, az etnográfiai szakfolyóiratokban. – F. m. Énekes ábécé (Bp., 1938); Éneklő iskola (Kerényi Györggyel, Bp., 1940); A Pray-kódex két Mária himnusza (Kerényi Györggyel, Magy. Kórus, 1941); Népzenekutatás (Magy. Szemle, 1943-44); Népdaltörténet és gregoriánkutatás (Kodály Emlékkv. Bp., 1943); Adatok a magyar gregoriánumhoz (Zenetudományi Tanulmányok, I., 1953); Studia Memoriae Bélae Bartók Sacra (Vargyas Lajossal, Bp., 1956); Melodiarum Hungariae Medii Aevi I. Hymni et sequentiae(Bp., 1956); A csángó népzene (Domokos Pál Péterrel, Bp., I. 1956, II. 1961); Bartók Béla kézírása (Szabolcsi Bencével, Bp., 1961); Siratók-Laments (Kiss Lajossal, Magy. Népzene Tára, Bp., 1966); Többszólamúság a középkori Magyarországon (Magy. Zenetört.-i Tanulmányok, 1968); Gregorián, népének, népdal (Magy. Zenetört.-i Tanulmányok, 1969); Zenei paleográfia. Írásos emlékeink hangjelzései (Régi könyvek és kéziratok, Bp., 1974); Mi agregorián (Bp., 1981); Kodály és az egyházi népénekeink (Vigilia, 1982. 10. sz.); Szabadság és fegyelem az egyházzenében (Vigilia, 1985. 7. sz.); Magyarország zenetörténete I. (Bp., 1986).– Irod. R. B. írásai (vál., szerk. Ferenczi Ilona, Bp., 1976); A nép nem elzárkózó (interjú, riporter Laczkó Pál, Palócföld, 1981. 6. sz.); Beszélgetés R. B. életéről, tudományos munkásságáról (interjú, riporter Tripolszky László, Népszabadság, 1983. jan. 6.); Hatvan év a magyar zenetanításban (interjú, riporter Hölvényi György, Napjaink, 1983. 1. sz.); A magyar szeret klasszikusan, zártan formálni (interjú, riporter Váczi Tamás, Muzsika, 1984. 9. sz.); Emberséggel ötvözött tudomány (interjú, riporter Németh István, Hevesi Szle, 1986. 4. sz.); A fülnyitogató ráébredések évtizedei (interjú, riporter Biernaczky Szilárd, Kóta, 1987. 2. sz.); A 85 éves R. B. köszöntése (Magy. Zene külön szám, 21 írás, tanulmány, 1987. 1. sz.); „Van-e egységes zenei hullámhosszon gondolkodó magyar közösség? ” (interjú, riporter Bosnyák Sándor, Honismeret, 1988. 1. sz.); Dobszay László: R. B. 1901-1989 (Vigilia, 1989. 12. sz.); Dobszay László: R. B. (Muzsika, 1989. 9. sz.).
