Rákosi Jenő, Kremsner
Rákosi Jenő, Kremsner (Acsád, 1842. nov. 12. – Bp., 1929. febr. 8.): író, újságíró, politikus, az MTA tagja (l. 1892, t. 1909), ~ Viktor író és ~ Szidi színésznő bátyja: Gazdasági írnokként kezdte pályáját, majd a bp.-i egy.-en jogot végzett. Első irodalmi sikerét 1866-ban Aesopus c., a Nemzeti Színházban előadott vígjátékával aratta. Publicisztikai tevékenységét Kemény Zsigmond hívására 1867-ben a Pesti Naplónál kezdte Deák politikáját támogató cikkeivel. 1869-ben megalapította és 1875-ig szerk. a Deák-párti Reformot, majd ismét a Pesti Napló munkatársa és hat éven át a Népszínház első ig.-ja volt. Több színművet írt, fordított és átdolgozott; színházában rendezőként is közreműködött; a Népszínház társulatának jelentős helyet biztosított kora színházi életében. 1881-ben Csukássi Józseffel megalapították a Budapesti Hírlapot, amelynek 1891-től főszerk.-je volt, 1925-ben vált meg tőle. Ugyanekkortól az „Otthon” írók és hírlapírók körének alapítója és elnöke. Az 1890-es években Apponyi Albert politikáját támogatta; megalapította a Divatújságot és a krajcáros Esti Újságot. 1896-ban, nemességet kapott, 1902-ben főrendiházi tag lett. Heves agitációt fejtett ki a nemzetiségek erőszakos magyarosítása érdekében; a „harmincmillió magyar impériumának” megvalósítását sürgette. Az 1900-as években Tisza István oldalán harcolt az általános választójog ellen. Nagy szerepet játszott az Ady és a modern költészet elleni irodalmi hajszában is. Az I. világháború idején a végsőkig folytatandó háborút propagálta. A háború elvesztése után a revizionista mozgalom egyik élharcosa volt, a m. koronát Lord Rothermere újságfejedelemnek ajánlotta fel. Tagja volt a Kisfaludy Társ.-nak (1869), a Petőfi Társ.-nak, valamint a soproni Frankenburg Körnek. – F. m. Ötödik László (dráma, Pest., 1866); A legnagyobb bolond (Bp., 1882); A szerelem iskolája (dráma, Bp., 1883); Endre és Johanna (dráma, Bp., 1885); A tragikum (tanulmány, Bp., 1886); Rákosi Jenő művei (I – XII., Bp., 1912). – Irod. Bródy Sándor: R. J.-ről (Jövendő, 1904. 35. sz.); Márkus Miksa: R. J.-ről (Bp., 1930); Süle Antal: R. J. élete és művei (Bp., 1930); Hegedüs Lóránt: R. J. emlékezete (MTA Emlékbeszédek, XXI., Bp., 1930); Sikabonyi Antal: R. J. a publicista (Bp., 1930); Schiller József: R. J. Egy magántitkár feljegyzései (Bp., 1933); Lengyel Géza: Magyar újságmágnások (Bp., 1963).
