Rákosi Viktor, Kremsner
Rákosi Viktor, Kremsner (Ukk, 1860. szept. 20. – Bp., 1923. szept. 15.): író, újságíró, humorista. ~ Jenő és Szidi öccse. Jogi tanulmányai közben újságírással is foglalkozott; először (1879-ben) a Nemzeti Hírlap, majd a Pesti Hírlap szerkesztőségében dolgozott. 1881-től haláláig a Budapesti Hírlap belső munkatársa. 1894-től alapítója és szerk.-je a Kakas Márton c. élclapnak. Novelláit és tárcáit Sipulusz álnéven jegyezte. 1891-től a Petőfi Társ., 1897-től a Kisfaludy Társ. tagja. 1901-ben ogy.-i képviselővé választották a függetlenségi és 48-as párt listáján. Sokat utazott, egész Európát bejárta. Az 1888-i velencei nemzetközi irodalmi kongresszuson Türr István tábornokkal képviselte Mo.-ot. 1889-ben a párizsi világkiállítás alkalmából Gambetta sírjánál mondott feltűnést keltő beszédet. 1911-től haláláig paralízisben feküdt. Nevét főleg humoros karcolatai s romantikus nacionalista regényei, elbeszélései tették ismertté. – F. m. Sipulusz tárcái (elb., Bp., 1891); Egy falusi Hamlet (r., Bp., 1891); Barnabás rabsága (r., Bp., 1896); Korhadt fakeresztek (elb., Bp., 1899); Elnémult harangok (r., Bp., 1903); Rákosi Viktor munkái (I – XX., Bp., 1903 – 11); Goritennés (Bp., 1911); Guttman a csörgőkígyó (válogatott humoreszkek, Bp., 1957). – Irod. Ignotus: R. V. (Nyugat, 1923); Schöpflin Aladár: Írók, könyvek, emlékek (Bp., 1925); Farkas Olga: R. V. (Bp., 1929); Móricz Zsigmond: R. V. (Nyugat, 1930); Kovács Sándor: R. V. (Bp., 1934); Gárdonyi József: A vidámabbik R. (Bp., 1942).
